Guszti úgy 2 hete mászni szeretne. Valójában az akar jobb kifejezés. Guszti mamája és papája szerint az akarat és maga a cselekedet/képesség együtt adják ki a 100%-ot, melyből az akarat legalább 10%, néha meg inkább 90%. Guszti ezt rendre be is bizonyítja.

Hason fekve hamar rájön, hogy ő mászni akar. Nemcsak úgy a világba, általában valamit kinéz magának amit meg akar szerezni. Guszti viszont még nem tud mászni. Igazából még át sem fordult soha hátáról hasára, de Guszti mamája esküszik rá, hogy át tud már fordulni, csak nem akar (ebben az esetben 90% múlik az akaraton :-).  Szóval Guszti mászni akar, de még nem tud, és így is előbb-utóbb mindig odaér ahova akar. Igaz, hogy legtöbbször ez kínkeserves küszködés eredménye, és a végére már el is felejti, hogy mit akart így még ha oda is ér, a sikerélmény egyelőre még elmarad. De akkor is, odaér. Guszti mamája és papája meg is örökített videón egy ilyen mászniakarást (pontosabban a mászniakarás utolsó 1,5 percét, mert persze a kezdeti intenzív szakaszról lemaradtak a videóval :-) :

www.youtube.com/watch

No de a lényeg, hogy a hétvégén sor került Guszti első idegenben töltött éjszakájára!

No azért nem szó szerint idegenben, mivel a békéscsabai mamáját látogatta meg Guszti. Igazából Guszti pont úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Meg sem kottyant neki a 250 km távolság, a békési levegő és az új környezet! Sőt, igazából érdeklődve és mosolyogva figyelt mindent. Megvolt élete első találkozása a kutyákkal: bemelegítésként Bekit, a labradorhatású házörzőt vette szemügyre, majd találkozott Alex kutyával is, aki szertelen goldiként azért úgy tűnt, hogy közelebbről is megvizsgálná Gusztit, ezt mindenesetre még elhalasztottuk.

Guszti papája és mamája számára már egy kicsit komolyabb mutatvány volt ez az első utazás, de végülis problémamentesnek mondható. Kisebb tanakodások időnként előfordultak, a legemlékezetesebb talán az, hogy a plédbe bugyolált utazóágy-betét vajon túl puha-e a hasonalváshoz, no meg Guszti mamája számára az induláskor az, hogy milyen ruhát tegyen a kis úrfinak... Merthogy ez addig is nehéz kérdés bírt lenni, amíg csak saját magának kellett bepakolni (tudjátok, a szekrénye "Nincs egy rongyom sem" gyártmány). Végül pakolt rövidet, hosszút, ujjatlant meg rövidujjút, pamutot és plüsst, polósat-nadrágosat és rugisat-bodysat és mindenből kettőt meg még egyet. És a hétvége cirka 20 fokos lehűlése végül igazolta a választását, és a 2 nap alatt sikerült majdnem minden ruhadarabot ráadni Gusztira, aki ezt meglepően jól tűrte :-)

Elárulom, Guszti mamája és papája ezek után izgatottan várja a hétvégét, amikor is 4 napos utazásra indulnak!