No igen. Eseménydúsan telt Gusztiéknál a pirosbetűs állami ünneppel hosszabbított hétvége.

Jött a sok kedves rokon Gusztit megismerni, megnézni, jól megdögönyözni, így egész hétvégén alkalma volt Gusztinak új arcokkal ismerkedni és különböző képességeit  bemutatni.

Guszti ismét imádta a figyelmet és a sok arcot, sokat mosolygott, keveset aludt és sok örömet okozott az őt körülvevő felnőtteknek.

A kedves vendégeknek hála jelentősen bővült Guszti ruhatára cukibbnál cukibb ruhadarabokkal (tudjuk már, ez Guszti mamájának is nagyon jót tesz azzal a bizonyos "nincs egy rongyom sem" típusú szekrénnyel szembeni harcában) és bizony kifejezetten óriásira :-) bővült a játszótársak sora!

Eközben Guszti egyre határozottabban választja ki az őt körülvevő játéközönből azt a játékot, amivel épp játszani szeretne, odanyúl érte, ha kell odafordul érte.

Az emberi hangokra is nagyon figyel már, képes az evést is abbahagyni és fülelni, ha beszélgetés van a közelben, és keresi két szép szemével a hang forrását.

Így történhetett meg, hogy amikor a járókában játszadozott (épp a színes 10 centis kockáját próbálta meg begyömöszölni a szájába), és megszólalt a zene, egyenesen a járókában ülő és őt csendben figyelő tigrisre nézett kérdő tekintettel, mintha a tigris énekelne! És a szám végéig figyelte új barátját, majd Guszti mamájának bizonygatta, hogy tényleg a tigris énekelt! Hát Guszti mamája a hasát fogta...

Sajnos az éjszakák már nem ennyire vidáman telnek. A hosszú hétvégét a nammamik is Gusztiékkal töltötték, és Guszti mamája, papája és a nammamik együtt próbálták megfejteni Guszti sírásjeleit, hogy kitalálhassák, mi az oka a sűrű ébredéseknek és a keserves és vígasztalhatatlan sírásnak ami immár hetek óta tart (kivéve szombat éjjel, amikor vendégek aludtak Gusztiéknál, mert akkor Guszti úgy gondolta, alszik egy jót, nem zavarja fel őket olyan sokszor!).

Bizonyíték ugyebár nincs, ha szerencséjük van Gusztiéknak, Gusztinak néhány év múlva beugrik majd e sorokat olvasva, hogy mi is volt a baj és elmondja... Felmerült hogy éhség vagy pocakfájás okozza az ébredéseket és a sírást, esetleg a készülődő fogacskák okozta feszülés.

De Guszti mamája csak a fejét csóválja, szerinte ennél sokkal prózaibb az ok: Guszti felismerte a helyzetet, hogy hogyan is van ővele kibabrálva éjszakánként... Hogy ő át van verve, hiszen Guszti mamájával alszik el a finom tejcsi belefetyelése után, aztán meg egy hideg és rácsos ágyban tér magához, egyedül... Guszti mamája szerint a felháborodott sírás bizony ennek köszönhető... És valószínűleg a sűrű ébredés is...

Mindenesetre aki tudja, hova tűnt az eddig elfogadhatóan működő Álommanó, az szóljon vagy hozza vissza!