Guszti mondatokban beszél. Tegnap reggel úgy ébresztette apukáját, hogy "Alex megeszi a labdát." Ma reggel pedig úgy, hogy "Apa, képzeld el, nem sírtam." De mondta már azt is, hogy "megyünk haza a Szentendjéje." vagy azt, hogy "a vakond megijedt a dudától". Mindenkit levesz a lábáról, ahogy egymáshoz fűzi a szavakat. Ezt nem lehet képekkel visszaadni, de azért íme néhány fotó az elmúlt hónapból, és 2 videó.
Szejetem:
A számítógép nagy kedvenc:
Késsel-villával izgalmas az evés:
Ezt nem kéreeeem!
Kisfiús kamionos klasszikus:
A könyvespolc Guszti igazi vadászterülete (a fotón épp A bölcsesség szavait tartja a kezében:)
És az ínyenceknek íme a levesevés igazi lovagi módra (és mellesleg apja fia: apukájától megkérdezte egyszer az óvónéni, hogy mit evett reggelire, és a válasz az volt, hogy kukacos kenyeret! úgy látszik a kukac-felismerő gén öröklődött:)
És néhány szó az elsők közül:
