Alsópáhokról kézenfekvőnek tűnt ellátogatni a szomszéd faluba, Zalacsányba, a rokonainkhoz. Ezért, hogy ne legyen ez ilyen pofonegyszerű, reggelre leesett vagy 15 cm friss hó. Szerencsére az utak járhatók voltak, és a havazást követően verőfényes napsütés lett, így a kertben elkészült a télbúcsúztató répaorrú hóember. 

A Kolpingból hazafelé ismét betértünk Zalacsányba, ahol az alábbi jelenet kapcsán nem is tudtuk hogy sírjunk, vagy nevessünk (végül nevettünk...)

Anya önt magának egy pohár őszilét.

Én is kérek almalevet anyaaa! - kiált fel Guszti.

Ez őszibaracklé, erre gondoltál? - kérdezi anya, miközben már kezdené is önteni az italt Guszti poharába.

Neeem!!!! -kapja el Guszti a poharát - Abban már csak egy pici van!!!!

Pont egy pohárnyi van még benne, azt kiöntöm neked, jó? - kérdezi anya.

Neeeeeeeeeeeem!!!! Az nem jó, abban már csak egy pici van! Abból a másikból kérek!!!!

Az körtelé, jó lesz? - kérdezi anya egy észrevétlen mély lélegzetvétel után.

Neeeeeeeem!!!! Én másikat kérek!!!!

Zoltán, a vendéglátónk megszánja Gusztit és már ugrik is fel az asztaltól, hogy hoz ő bontatlan dobozzal Gusztinak. Meg is érkezik, kibontja a dobozt, kiönti Gusztinak, ám az első kortynál kiderül, hogy ez most véletlenül narancslé lett.

Ez neeeeem jóóóó!!!! Én másikat kérek!!!!

Anya és apa elkezdi látszólag (vagy már talán látszólag sem) higgadtan győzködni Gusztit, hogy válasszon a számos jelenlévő doboz közül, ám Zoltán már indul is újabb doboz üdítőt keresni Gusztinak. Meg is találja az almalevet,  és örömmel mutatja Gusztinak:

Nézd, ez egy tele doboz almalé, most fogom neked felbontani!

Mire halljuk a kiáltást:

Neeeeeeem, ez nem jóóóóó, ez nem kéééék! 

pfff....

(megj: Az előző üdítők valóban kék dobozban voltak)

Szóval végül nevettünk, és elköltöttük fejedelmi vadas lakománkat, míg Guszti egyedül a kék tálban feltálalt vadast volt hajlandó megkóstolni.