Guszti ma 8 hónapos lett.

Nagyfiú, aki mászik, felül, feláll, a kanapé szélébe kapaszkodva odamegy a távirányítóért és megfeszített előretolt arccal, "íííí" felkiáltással jelzi ha akar valamit. Például az épp előkészítés alatt lévő bébiételt megenni, vagy a függönybe kapaszkodni (ez most a legújabb sláger: könnyeden lebeg, alig tudja megfogni de ha sikerül akkor nem engedi!), vagy épp kukucsosat játszani. De ha kisfiúsan kicsit túlpörgi valamelyik játékot, akkor is ezt az "ííííí"-t hallhatjuk miközben szabályosan belerázkódik a lelkesedésbe (vagy épp pisil, és amiatt rázkódik meg egy kicsit, mintha hideg futkosna a hátán...).

Naponta háromszor már kisszékben eszik, rendes szilárd ételeket, és az eddigi legfőbb táplálékforrását egyre többször játékként kezeli (jobban mondva kezelné, ha Guszti mamája hagyná). Általában mindent megeszik, kivéve ha nincs kedve hozzá. A vizet kizárólag pohárból hajlandó meginni, és minden etetés úgy végződik, hogy Guszti teljes kézfejjel igyekszik az ételbe mászni.

Tudja, hol van a lámpa, tudja hogy többféle lámpa létezik, és azt is tudja, hogyan kell elfújni a lámpát, hogy ne égjen már tovább.

Tudja már hogy a hifi és a konnektor nem játék, de azért időnként teszteli Guszti mamája és papája gyorsaságát.

Hosszasan elbeszélget a játékaival babanyelven, a kedvencei a különböző keménykarton könyvecskék és a ruhacsipeszek.

De nagy sláger még mindig a macis textilkönyv a nagy címkével!

Ha az elmélyült játék végére ér, szívesen mutatja meg, mivel játszik épp.

Na de az igazi kedvencek a multifunkciós vödröcskék, amik színesek, jól egymásnak lehet ütögetni őket, és rágcsálni sem utolsók. És a legjobb, amikor Guszti papája tornyot épít belőlük!

És ezek a vödrök a főszereplői a legújabb kedvenc Mivanafejemen játéknak is!