Az augusztus 20-i hétvégén meglátogatott minket Nico és Marci, és a kellemesen eltöltött délután emléke mellett számos szuper fotó maradt erről a napról. Nagyon köszönjük ezúton is, íme a kedvenceink!
És a nagy baracklopási előkészületnek látszó huncutság Marcitól, amikor is végül a puffasztott kukoricát csente el Lóritól előre megfontolt szándékkal!
Ismét összejött a csapat: 8 felnőtt + 9 kisgyermek töltött el néhány napot az erdőszéli vadászházban Várgesztesen, és mivel a nyár legmelegebb napjait sikerült kiválasztani, az idő nagy részét a tatabányai strandon múlattuk.
Marci júliusban felállt, és új távlatok nyíltak meg előtte: közelebb került Guszti féltve őrzött (és például a kanapéra menekített) kincseihez és elindult felfedezni a virágot :)
Augusztus végén Lóri is követte.
Közben Guszti csak autózott és autózott és autózott és legózott és autózott...
Apaka és Anyaka pedig fotózkodott a 10 majd 11 hónapos ikrekkel:
A fogakat tekintve jól látható a különbség Lóri és Marci között:
Fürdés után, vacsi előtt, elpilledve jó egy kicsit összebújni!
Vagy éppen felpörögni! Legalábbis Guszti szerint :)
Csúszdapark, tehénfejés, kombájn és a Katica-vonat - Guszti legemlékezetesebb pillanatai a Katica-tanyáról, amit azóta is jó szívvel emleget az immáron Katica csoportos óvódás fiunk.
És még sok-sok élmény, kicsinek és még kisebbnek!
És igazán nagyon jól sikerült!
És találkoztunk Zalacsányban Botival és családjával:
--------------------------------ooooooooooooooooooooooo--------------------------------
Ez a kép pedig 3 éve készült Gusztiról
.jpg)
--------------------------------ooooooooooooooooooooooo--------------------------------
Május elsején tombolt a nyár, Guszti Apával fagyizott az óvárosban.
Még néhány kép ebből a hónapból:
(megj: a furcsaság a fenti képen az, hogy Marci nem Lórival van, hanem Gáborral, a szomszéd kisfiúval)
És a hónap végén elérkezett az idő arra, hogy leeresszük a kiságyakat. Ezt Marci egyik reggel így nyomatékosította:
Májusban előbb Marci, majd pár nap múlva Lóri is elindult felfedezni a világot.
És Marci hamar rájött, hogy Lóri a legalkalmasabb arra, hogy a mászáshoz való feltámaszkodást gyakorolja! Így hát egyre többször mászott fel Lórira, aki hangos sírással jelezte nemtetszését. De Marci hajthatatlan volt, úgy tűnt, kifejezetten élvezi, hogy Lóri már akkor sírni kezd, ha Marci elindul felé.
(megj: amióta Lóri is könnyedén kúszik, Marci pedig mászik és feláll, már nem tanyázik annyit a testvérén, egyszerűen csak útba ejti őt időnként és átmászik rajta. Ez ellen Lórinak nincs is kifogása. Amikor viszont Lóri néha Marcin gyakorol és rámászik, Marci nagyon mérges sírásba kezd.)
Ritkán szereplünk együtt a fotókon, a szentendrei dunaparti oviban szervezett tavaszi állatsimogatáson azonban sikerült jókor egy kupacba rendeződnünk!
És Marcinak is sikerült megismerkednie Apaka telefonjával közelről!
Indulás locsolkodni!
Utána szülinapozás és játék Ecimaminál:
Van már 3-as testvérbabakocsink is:
Tavaszköszöntő séta Szentendrén az óvárosban:
És sok játék és szórakozás!
Eljött a nagy nap, mindjárt négyszer is :) Köszöntötte Gusztit Anya és Apa, utána Gyöngyimami és Papa és Edit, Tibi, Geri, majd Ecimami és végül a Cica csoport! Így lett Gusztinak 5 tortája... A 3 éves Guszti azonban leginkább csak a marcipán és színes cukrok iránt érdeklődött, végül az Anya által készített csigamintás epres tortából falatozott a legtöbbet, igaz, a bölcsiben, ahol a csordaszellem hatására egyébként is olyan dolgokat tesz, amiket itthon bezzeg nem :)))
Na de lássuk a képes beszámolót, a 3 évesről, aki innentől már nagyon készül a Szivárvány oviba, ahol saját elmondása szerint Dongó néni és Pettyes Futrinka néni várja majd :))) (Bogyót és Babócát legalábbis ők várják az oviban)
Kommentár nélkül (pontosabban hébe-hóba kommentálva)
Járóka szerelés munkavédelmi sisakban, aminek a szépséghibája hogy Guszti egy kukkot sem lát benne!
A húsvéti csokitojás szakszerű feltörése:
Trambulin a bölcsiben, magas térdfelhúzással:
Hol a "hiba" a képen?
És forognak (előbb Lóri, majd 3 nap múlva Marci is átfordult a hasáról a hátára), különféle hangokat hallatnak és a járókában elmélyülten játszanak. Lórinak kibújt már egy foga is, talán ennek köszönhetően több a sírás éjszaka, így mindenki fáradtabb.
Féléves szülinapi jókívánságképp Marci agyonpuszilgatta Lórit, aki ezt egy ideig tűrte...
...aztán elveszítette a türelmét:
https://www.youtube.com/watch?v=ZWGoNTCK1dY
Amíg a tesók alszanak, belefér egy kis támfal betonozás a szomszédban!
És hozzá csak mondja, mondja és mondja!
Amikor Anyaka beindul a fényképezéssel... :)
Megkezdődött egyébként a harc a játékokért Marci és Lóri között!!! A legtöbbször ez a kocka az áhított játék, itt épp Marci figyeli vágyakozva ahogy Lóri boldogan játszik vele!
Aztán jön az "aki kapja marja"! (Itt egyébként a vége az lett, hogy a kocka olyan messzire került, hogy végül egyikük sem érte el.)
Szerencsére van egy másik kedvenc kocka is, ami nagyobb és hajtogatható, így egyszerre is lehet vele játszani. Íme egy videó a közös játékról, amikor is a fényképezőgéptől megilletődve a szokásosnál csendesebben markolássza két fiú a kockát és egymás fejét-fülét.
https://www.youtube.com/watch?v=qAI1oqk3hHM
Így telnek hát a tavaszváró délelőttök (amikor épp sehova sem kell menni).
Alsópáhokról kézenfekvőnek tűnt ellátogatni a szomszéd faluba, Zalacsányba, a rokonainkhoz. Ezért, hogy ne legyen ez ilyen pofonegyszerű, reggelre leesett vagy 15 cm friss hó. Szerencsére az utak járhatók voltak, és a havazást követően verőfényes napsütés lett, így a kertben elkészült a télbúcsúztató répaorrú hóember.
A Kolpingból hazafelé ismét betértünk Zalacsányba, ahol az alábbi jelenet kapcsán nem is tudtuk hogy sírjunk, vagy nevessünk (végül nevettünk...)
Anya önt magának egy pohár őszilét.
Én is kérek almalevet anyaaa! - kiált fel Guszti.
Ez őszibaracklé, erre gondoltál? - kérdezi anya, miközben már kezdené is önteni az italt Guszti poharába.
Neeem!!!! -kapja el Guszti a poharát - Abban már csak egy pici van!!!!
Pont egy pohárnyi van még benne, azt kiöntöm neked, jó? - kérdezi anya.
Neeeeeeeeeeeem!!!! Az nem jó, abban már csak egy pici van! Abból a másikból kérek!!!!
Az körtelé, jó lesz? - kérdezi anya egy észrevétlen mély lélegzetvétel után.
Neeeeeeeem!!!! Én másikat kérek!!!!
Zoltán, a vendéglátónk megszánja Gusztit és már ugrik is fel az asztaltól, hogy hoz ő bontatlan dobozzal Gusztinak. Meg is érkezik, kibontja a dobozt, kiönti Gusztinak, ám az első kortynál kiderül, hogy ez most véletlenül narancslé lett.
Ez neeeeem jóóóó!!!! Én másikat kérek!!!!
Anya és apa elkezdi látszólag (vagy már talán látszólag sem) higgadtan győzködni Gusztit, hogy válasszon a számos jelenlévő doboz közül, ám Zoltán már indul is újabb doboz üdítőt keresni Gusztinak. Meg is találja az almalevet, és örömmel mutatja Gusztinak:
Nézd, ez egy tele doboz almalé, most fogom neked felbontani!
Mire halljuk a kiáltást:
Neeeeeeem, ez nem jóóóóó, ez nem kéééék!
pfff....
(megj: Az előző üdítők valóban kék dobozban voltak)
Szóval végül nevettünk, és elköltöttük fejedelmi vadas lakománkat, míg Guszti egyedül a kék tálban feltálalt vadast volt hajlandó megkóstolni.
Februárban elmentünk Bobóországba, vagyis a Kolpingba. Szuper nyaralás volt, néhány apró szépséghibával: Guszti nagyon félt Bobótól, és ez máig nem változott... és hozzá Guszti az első napon belázasodott... az utolsó napra pedig néhány hetes pihenő után újra belébújt a dac-kisördög. Mindezek mellett tényleg jól éreztük magunkat, és jó alkalom volt tanulni a nagycsaládos utazást!
(no igen, így a babák is szeretnek a járókában lenni :)
És öthónapos lett ez a nagycsalád!
Januárban tartja a három fiú a névnapját, amit idén minden kétséget kizáróan Guszti élvezett a leginkább! Ő ugyanis minden ajándékkal jót játszott, és még a marcipánt is ő kapta!
Ekkoriban a közös étkezések általában úgy teltek, hogy a kicsik a pihenőszékükben csatlakoztak az étkezőasztalnál ülő nagyokhoz. A pihenőszékek pedig pont olyan szögben pihentették őket, hogy az étkezés végére általában két pelenkát kellett cserélni, amit a nyögésekből, durrogásokból és gyakran a szagokból már hamar megsejtettünk. Guszti is hallotta többször, ahogy a "kakilós székeket" emlegetjük, így történhetett, hogy egy szép napos délután ő is ihletet kapott és csatlakozott a pihenő székes csapathoz! Mondanom sem kell, a hasunkat fogtuk a nevetéstől!
Vannak pillanatok, amikkel nem lehet betelni, és vannak olyanok, amiket nehéz elkapni.
Na ez most ilyen volt, és szerencsére sikerült megörökíteni is és átélni is, mert néhány percen keresztül pár másodpercenként összenézett és egymásra mosolygott Lóri és Marci.
Volt ma még sok játék külön-külön is, és a legtöbbször a már Guszti babakorából ismert kalózpolip volt a sztár!
Itt még enyém-tied játékban a polippal:
Itt Lóri játszik egy hosszú alvásból ébredés után:
Ez pedig Marci, ahogy gyömöszöli a polip karikáit:
És ez Guszti 2010 nyarán, ahogy teszi ugyanezt:
Állandó téma kisgyerekeseknél, hogy ki kire hasonlít. Hát még ikreknél. Hát íme néhány összehasonlítás!
Mindenekelőtt egy angyali sorozat:
(Guszti - Marci - Lóri)
És jöjjön az AKKOR ÉS MOST összeállítás:
Guszti és Lóri
Guszti és Lóri-Marci
.jpg)
Guszti és Marci
.jpg)
Guszti és Lóri
Guszti örömére sok hó esett az elmúlt hetekben, így igazán jókat lehetett szánkózni és hógolyózni a Margaréta utcában és a kertben is, és hóembert is lehetett építeni. Igaz, nem Gusztival, mert neki mindig jobban esett az épp készülő hóember havának arrébb lapátolása. De szerencsére nem messze tőlünk készült egy igen szép példány, akinek a feje ugyan leesett, de Guszti örömmel "gyógyította" meg.
Közben bent a házban egyre jobban összemelegedtek a három testvérek.
(igen, a fenti képen Guszti épp Lóri szájába gyömöszöli Marci lábát...)
(...itt pedig Marci barackot ad Lórinak...)
Guszti járókáját nagyobbra cseréltük, így vígan elfér benne a két kis úrfi, akik lassan forgolódni kezdenek:
A napközbeni szundihoz pedig még éppen jó egy utazóágy, csak egyre jobban kell ügyelni a fiúk megfelelő elrendezésére:
(Guszti és Boti)